Testvér párharc a gokart pályán, testvér babakocsi otthon.

Ma délelőtt áldoztunk a kedvenc hobbinknak, és elmentük a tesómmal gokartozni. Már nagyon régen nem voltunk, mert nem olyan régen ikrei születtek, és az óta ki se látnak a fejükből a feleségével, ami persze érthető, de már nagyon hiányzott. Mióta megszülettek a kicsik, Ádám és Ábel, azóta nem is igazán tudtunk találkozni, sem pedig gokartozni, pedig régebben ez jól bevált rutin volt nálunk, minden héten eljártunk legalább egyszer.

De hiába, ha az ember apa lesz, átalakulnak a dolgok, megváltozik a fontossági sorrend, és a hugi helyét átveszik a gyerekek. Bár az elején nem igazán tetszett, de azóta megbarátkoztam a gondolattal. Persze az is segített, hogy bár nem vagyok többé a legkisebb a családban, de újabban nagynéni lettem, ami egy csomó izgalmas lehetőséget hordoz magában. Például vigyázhatok az unokaöcséimre, ha nagyobbak lesznek, csinálhatok velük közös programokat, én leszek a jó fej nagynéni, akihez mindig lehet fordulni tanácsért, és akit mindig be fognak avatni a bizalmukba.

De, amíg ilyen kicsit, addig inkább kötelezettséggel járnak, mint sem szórakozással. Ott éreztem meg először a nagynéniség felelősségét, amikor a sógornőm megkért rá, hogy segítsek neki babakocsit választani. Ez alapvetően sem egy könnyű feladat, hiszen annyi mindent számításba kell és lehet már venni a babakocsik kiválasztásánál, hogy az ember szinte belezavarodik. De ha két csöppség érkezik, akkor a feladat tovább bonyolódik, hiszen iker babakocsira van szükség. Elkezdtem hát nézegetni, honnan lehetne beszerezni a legjobb minőségű, és legkedvezőbb árú iker babakocsit az unokaöcséimnek. Szörföltem a neten, megnéztem a fórumokat, és egyértelműen arra a következtetésre jutottam, hogy ez nem egy egyszerű feladat. Annyi információt kaptam egységnyi idő alatt, hogy a fejem is belefájdult, jó időbe telt, mire le tudtam tisztázni magamban, hogy szerintem milyen szempontokat kellene szem előtt tartani. Elmondtam ezeket a sógornőmnek is, akivel tulajdonképpen szinte minden szempontban egyet értettünk, így már egy kicsit könnyebb volt tovább keresgélnem. A nagy káoszban végre kitisztult a kép, és rátaláltam a babakocsik.hu-ra, ahol testvér babakocsit sora várt ránk. És pontosan olyanok voltak, amilyet mind a ketten elképzeltünk, így kb. csak azt kellett eldöntenünk, hogy kinézetre melyik tetszik a legjobban. Ezen is filóztunk vagy egy fél napot, mire rájöttem, hogy sokkal egyszerűbb lenne, ha elmennénk a boltjukba, és megnéznénk őket személyesen, hátha akkor bekattan, hogy melyik a tökéletes, vagy esetleg kapunk még valami plusz információt arról, hogy melyik lenne számunkra a tökéletes megoldás. Nem csalódtam, a boltban nagyon segítőkész volt az eladó, minden kérdésünket készségesen megválaszolta, mondott még egy csomó jó ötletet, hogy milyen szempontokat érdemes szem előtt tartani, aztán segített kiválasztani a tökéletes járgányt a fiúknak.

Nem volt egyszerű a folyamat, félig szívesen emlékszem rá vissza, mert nagyon örülök neki, hogy sikerült rálelnünk a legtökéletesebbre, viszont kicsit összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy ha majd gyerekem lesz, nekem is babakocsit kell majd vennem. És félre értés ne essék, nem azért, mert nem tudom, hol venném meg, mert persze hogy ugyan itt, ebben a boltban. A problémát inkább az okozná, hogy olyan nagy a választék, és annyi szép van, ami közül biztosan nagyon nehéz lenne kiválasztani azt az egyetlen egyet, amit haza is viszek.

És akkor ez még csak a babakocsi, és nem is beszéltünk másról, hogy most nekik az eredeti tervekhez képest mindenből kettő kellett, és logisztikailag is egy csomó dolgot másképpen kellett megoldani, mint ahogyan azt eredetileg tervezték, de ez mind mindegy. Akkora öröm ez a két kis fickó, hogy minden nehézséget elfeledtetnek.

Csak azt az egyet fájlalom, hogy a tesómnak nem nagyon van rám ideje. Nagyon hiányoznak az együtt töltött délutánjaink, az áthülyéskedett esték, de biztos vagyok benne, hogy újra eljön majd annak is az ideje, hogy sokat tudjunk együtt lenni. Majd ha a fiúk egy kicsit nagyobbak lesznek, és a felesége nem szorul majd ennyi segítségre.

Addig pedig nem tehetek mást, mint segítek nekik, ahol csak tudok, ott vagyok, ha kellek, és ha netán mégis van rám egy kis szabadideje, mint ahogyan ma is egész véletlen, akkor elmegyünk gokartozni, és azt kiélvezem, amennyire csak lehet. Ma is elvertem, vagy két körrel, biztosan fáradt, mert ilyen még nem nagyon volt, de lehet, hogy legközelebb hagyom nyerni, ezt még nem döntöttem el. Van az a pont, mikor a testvérünkkel szemben is meg kell enyhülni. És most, hogy neki ikrei vannak, nekem belátásból szerintem jelesre kell minden alkalommal vizsgázni.