Gokartozás után a hélium palack és a lufi lett a nap sztárja

Nagyon szeretek vezetni. Amint betöltöttem a megfelelő korhatárt, egyből elmentem, hogy letegyem a jogosítványt. Élveztem minden pillanatát, és mivel mihamarabb szerettem volna megszerezni, elég hamar le is tudtam a dolgot. Miután meglett a jogsim, apukám gyakran eljárt velem vezetni az elején, aztán amikor már látta, hogy tényleg ügyes vagyok, egyedül is engedett vezetni és gyakran odaadta az autóját is. Volt olyan is néha, hogy ő ajánlotta fel, hogy nem akarok-e esetleg kocsikázni egy kicsit. Ebben volt egy kis hátsó szándék néha, mert ilyenkor akkor a szüleim engem küldtek el vásárolni, így pedig nekik nem kellett jönni, csupán annyi volt a dolguk, hogy odaadták nekem a bevásárló listát. Én pedig nem bántam, mert szívesen segítettem nekik mindig mindenben, és így legalább volt hétvégente egy kis idejük arra, hogy pihenhessenek.

Aztán, amikor már elköltöztem, akkor spórolni kezdtem egy saját autóra is. Kicsit lassan ment a dolog, mert ugye így már mindent magamnak kellett fizetnem, sőt, ott volt még ugye az albérlet is, amit fizetnem kellett. Az volt a jó benne, hogy elköltöztem a szüleimtől, hogy végre senkit nem zavart, ha késő éjjel vagy hajnalban értem haza, és ugye így senkihez nem kellett alkalmazkodnom. Nem mintha előtte a szüleimmel bármikor konfliktusom lett volna az életvitelem miatt, sosem szóltak azért, mert éppen hétvégén nem voltam otthon soha, vagy éppen csak aludni jártam haza. Mindig segítettem nekik mindenben, dolgoztam egyetem mellett és után is. szóval tényleg egy szavuk sem volt soha.

Mostanában egyre több közös programot tudok szervezni a barátaimmal. Eddig az volt a gond, hogy mindannyian rengeteget dolgoztunk, vagy éppen pont úgy ment el mindenki nyaralgatni és utazgatni, hogy nem tudtunk időpontot egyeztetni. Egyik alkalommal viszont kitaláltuk, hogy elmegyünk gokartozni. Aminek én nagyon örültem, hiszen imádok vezetni. A többieknek is van jogsijuk, ők is szeretnek autókázni, így remek program volt ez a számunkra.

El is mentünk egyik hétvégén gokartozni, megbeszéltük, hogy a pályánál találkozunk, aztán szórakozunk egy kicsit közösen, levezetjük a feszültséget és jól érezzük magunkat. Meg is volt, tényleg mindenki nagyon jó érezte magát, meg is beszéltük, hogy legközelebb is elmegyünk. Az ott dolgozók is nagyon szimpatikusak voltak és kedvesek, volt egy külön büféjük, ahol végül kedvezményesen fogyaszthattunk, mert olyan sokan jöttünk, hogy gondolták, hogy így kedveskednek nekünk. Rajtunk kívül senki nem volt ott, így még tovább is maradhattunk egy kicsivel, mint a megbeszélt időpont.

Volt a pálya mellett egy raktár is, ahol mindenféle dolgot tároltak, köztük volt a héliumos palack is, amiből, ha jól számoltam, akkor három darab is volt a raktárban. Számos autógumi, felni és minden hasonló volt ott, aminek köze van az autószereléshez. Mint kiderült, a raktár hátuljában van egy műhely is, ahol autókat szerelnek, amikor a gokart pálya éppen nem üzemel. Az ott dolgozók nagy része autószerelőként is végzett, ők szoktak itt dolgozni. A hélium palack melletti kis polcon legalább tíz zacskónyi lufi is volt. Nem értettem az összefüggést, így rákérdeztem. Kiderült, hogy két héttel előtte, mielőtt mi odamentünk, születésnapi parti volt ott, ahonnan ugye nem hiányozhatott a héliumos lufi sem. Egyből eszembe jutottak a régi gyerekkori zsúrok, ahol nekünk is mindig volt héliumos lufink és azokkal játszottunk.

Gondoltuk, mi lenne, ha néhány lufit mi is felfújnánk, csak a vicc kedvéért. Végül az lett a vége, hogy mindannyian, még az ott dolgozók is a héliumos lufival játszottak, és úgy beszélgettek. Szép kis hétvégi programunk kerekedett azon a napon, néha még most is felhozzuk a kis mókás napunkat és jót nevetünk magunkban rajta. Azóta sajnos nem jutottunk még el gokartozni ismételten, mert nem sokára nyaralni megyünk közösen, utána pedig ismét mindenki keményen dolgozni kezd a jól megérdemelt szabadság után.

Pedig nyáron olyan sok mindent csinálnék. Utazgatnék sokat, egy egész héten át csak olvasnám a könyveimet, megnéznék egy sorozatot elejétől a végéig, esetleg megtanulnék valami új dolgot. De hát muszáj nyáron is ugyanúgy dolgozni, nincs megállás. És sokszor nem is mindig az ember dönti el saját magának, hogy mikor megy szabadságra, hanem a főnök mondja meg, hogy ki és mikor veheti ki a szabadságait. Nálunk szerencsére ez nem így megy, akkor megyünk nyaralni, amikor szeretnénk, és elég, ha csak a főnökünk rámondja az igent. A lényeg az, hogy megbeszéljük közösen, hogy ki mikor nem lesz az irodában, így be tudjuk osztani, hogy mikor és mit tudunk megcsinálni az irodában. Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen jó munkahelyem van.